Mi az intermédia?

Magyarországon 1993 óta van intermédia-oktatás. A képzés feladata a művészképzés kiterjesztése olyan műformák és művészeti technikák felé, amelyek a 20. századi képzőművészetben jelentek meg először (fotokinetikus és elektronikus művészetek, multimédia, installációs, environment és akcióművészet, új kommunikációs technikák, interdiszciplinaritás, képzőművészeti határterületek). Célja – a művészet funkcióváltásának tudatosítása mellett – a felkészítés egy aktív, kreatív jelenlétre az információs társadalom kulturális szféráiban, s ezen túl a kognitív (megismerésre kész) művészi magatartás kutatása és támogatása.

Az intermédia szak ötéves művészképző, amelynek centrumában az új médiumok művészi használata és az elmélet/gyakorlat, tudomány, technika és művészet egységben látására törekvő szemlélet áll. Így nem preferál egyes művészi technikákat, műfajokat, szemléletmódot, viszont törekszik arra, hogy bármely irány bármely másik viszonylatában értelmezhető, tanítható, művelhető legyen. A szak munkáját irányító tanszék perspektivikusan a művészet – technika – tudomány háromszögére épülő médiakutató-intézet, ahol a jövőben egyaránt elérhető a csúcstechnológia, az épp általánosan használt, sőt a már “lejárt”, technikailag elavult, médiaarcheológiai témává vált eszközök tárháza is, egymással kapcsolatban álló stúdiókban. A tanszék és a szak programja az új kihívásoknak megfelelően, valamint a technikai-tudományos fejlődés művészi vonatkozásainak, alkotói lehetőségeinek figyelembe vételével folyamatosan alakul, változik.

Program

A jelenlegi tanszék a Budapest, VI. kerületi Kmetty utcában található, az Epreskert mellett. Az épület az 1960-as években épült, eredetileg bölcsődei funkciót látott el. A program összeállítása során figyelembe vettem a tanszéki szakszolgáltatásokat, laborokat és stúdiókat, valamint a várható hallgatói és tanári létszámot. A fő elemek a következők:

  • analóg és digitális képfeldolgozás: videóstúdió
  • non-lineáris számítógépes vágás, digitális képfeldolgozás, fotólabor, filmvágó labor
  • hálózati kommunikáció: Internet hozzáférés és tervezés
  • multimédia munkaállomások, archívum, dokumentáció, egyéb információhordozók
  • a számítógépes oktatást segítő tanszéki könyvtár, videóművészeti archívum hazai és nemzetközi munkákból, tanszéki anyagokból (kb.300 kazetta); CD-Rom gyűjtemény, hallgatói dokumentációkból, diplomadolgozatokból
  • hallgatók: évfolyamonként kb. 8-12 fő, tanárok: 15, többnyire óraadó tanár, 1 titkár

Az új tanszék flexibilis kialakítású, a termek funkciója egymással felcserélhető. A végleges program a következő: kiállító-, és bemutatótér, előadó, tanári és titkárság, folyóirat-olvasó és számítógépes terem, valamint az I-II-III-IV-V. évfolyam tantermei. Emellett fotó- és videóstúdió, analóg vágó VHS-, és digitális vágó fotólabor, valamint műhelyek, tárolók, vizesblokkok és teakonyhák szükségesek.

Helyszín – az Epreskert

Ma már a magyar fővárosban is van művészkolónia, és pedig eléggé népes. A mostani Andrássy út végén, a Városliget torkolatánál, néhány év előtt valóságos homoktenger terült el, melyben csakis az akácfák tenyésztek előszeretettel. Az elhagyatott bozótos terület (különben a főváros tulajdona) csak dologtalan csavargóknak szolgált éjjeli menedékhelyül. Ma itten csinos épületek állnak, s a legélénkebb élet uralkodik. A főváros művészeket telepített az elhagyott területre, olyképpen, hogy festőnek, szobrásznak úgyszólván ingyen adott házhelyet. Budapesten eddig csak mágnás-negyedről beszéltek; ma már van művész-negyed is…

A tervezési helyszín az Epreskert, amely a jelenlegi épülettel szemben lévő – a Bajza utca, Szondi utca, a Kmetty György utca és a Munkácsy Mihály utca által határolt – terület. Az Epreskert épületeiben a Festő, Szobrász és Látványtervező Tanszékek műtermein kívül fém-, és bronzöntő, kőfaragó-, gipsz-, valamint üvegműhelyek találhatóak.

Építészeti koncepció

Telepítés

A hely kijelölése több szempont szerint alakult ki. A szabályozás szerint szabadonállóan maximálisan 450m2 alapterületű épületet lehet elhelyezni. A tervezett épület körül előírt távolságokat betartva ekkora hely a kert északi oldalán, a hátsó kapu környékén áll rendelkezésre és a meglévő épületekkel együtt alkotott, kerten belüli kompozíciós elvek is ezt a területet jelölik ki. Itt jelenleg konténerek és szétszórt kövek vannak, a faállomány jelentős része kivágandó.

Forma és térszervezés

A tanszék a művészet – technika – tudomány háromszögében építendő médiakutató-intézetként tekint magára. Megfigyeli, értelmezi a körülötte lévő világot, majd a tapasztalatokat leszűrve, összegyúrva, azokra reflektálva újat alkot. Az épülettel én is ezt a laborszerű szemléletmódot és elemző magatartást szerettem volna kifejezni, olyan házat tervezni, ami kifelé csendben figyel, és minden más belül történik. Ennek megfelelően nagy hangsúlyt fektettem egy izgalmas belső téri világ kialakítására, a közösségi terek rendszerére, továbbá egy sajátos, kreatív munka ideális környezetének megteremtésére.

Az építészeti program és a relatív kis beépíthetőségű alapterület alapján látható volt, hogy valamilyen kompakt, több emeletes forma irányába kell haladni. A tervezés első fázisában egy egyenes és egy kis szögben megtört, hosszúkás épületkontúr rajzolódott ki, viszont egy aulaszerű belső tér  és használható méretű termek elhelyezéséhez ez az út nem volt járható. Az épület szélességének növekedésével párhuzamosan egyre egyértelműbbé vált a négyzet alaprajz és nem sokkal később a kocka, mint az egyik alapvető geometriai forma, amely nyugodtan áll a fák között…

A ház a többi épülethez képest enyhén elfordul, a hátsó kerítéssel párhuzamosan áll. A látszólag szövevényes belső térformálást egy egyszerű transzformációval, az L-alakú lépcsők és az azokat körülvevő födémáttörések szintenkénti forgatásával értem el. Lényegében minden szint alaprajza azonos, az egymáshoz képest 90 fokos elfordulások révén jön létre a ház magjának és belső terének csigaszerű csavarodása, amely változatos és inspiratív belső teret generál, izgalmas átlátásokkal és relációkkal.

Működés

Minden szint egy nagy stúdióból, egy laborhelyiségből és az ezeket kiszolgáló közlekedő-, és közösségi terekből áll. Minden szint szuverén egységként tud működni, saját teakonyhával és vizesblokkal rendelkezik. A termek szerelt rácsos álmennyezete installációs zónaként működik, így flexibilisen alakíthatóak a felmerülő igényeknek megfelelően. A funkciók nem csak szintenként, hanem emeletenként is kombinálhatóak, felcserélhetőek, hiszen a képzés sajátossága, hogy gyorsan kell a változásokra reagálnia.

A főbejáraton belépve a földszinten a tanári, a titkárság, az analóg vágó és a folyóirat-olvasó található. Innen juthatunk le a pincébe vagy felfelé a tantermekhez. A pince kívülről is elérhető, így az ott helyet kapó előadó a tanszéktől függetlenül is működhet. Ide a ház keleti sarkánál lévő, süllyesztékbe vezető lépcsőn lehet lejutni. Ez a süllyesztett udvar a ház oldala mentén lépcsősen kialakított, külső kiállítótérben ér véget. Az első emeleten az első két évfolyam multifunkcionális tantermén kívül a VHS-, és digitális vágó kapott helyet. A második emeleten a harmadik és negyedik évfolyam és a fotólabor található, míg a legfelső, harmadik szinten az ötödévesek terme a videóstúdióval és a műhellyel. A lépcsőkarok melletti közösségi tér az épület oldalánál szintmagas ablakkal zárul. Ezek a “monitorok” a homlokzat legnyitottabb részei.

Szerkezet -, és anyaghasználat

Az épület vasbeton szerkezetű, a födémek alulbordás gerendarács kialakításúak. A raszterre szerkesztett rácsszerkezet vizuálisan szabályosan taglalja a belső teret. Az enteriőrben megjelenő anyagok a vasbeton, a piros táblás burkolat, a fehérre festett gipszkarton, valamint a fekete acél korlátok és installációs szerkezetek. A padlóburkolat természetes anyag, linóleum. Az épület burkolata tejfehér polikarbonát, amely a tantermek nagy ablakai előtt is elfut, így ezeken az ablakokon csak szórt fény jut be. A kis ablakok előtt polikarbonát árnyékolók találhatók, amelyeket a homlokzat burkolatának belső síkja mögé, síneken lehet eltolni. Így az épület – a monitorokat leszámítva – teljesen be tud záródni. A homlokzat burkolatának alternatívájaként felmerült, hogy betonból készüljön, az egész fal thermomass szerkezetként megépítve – viszont a ház így túl monolitikussá, keménnyé vált volna, emellett az ablakok árnyékolása és a szórt fény biztosítása csak egy újabb anyag bevonásával valósulhatott volna meg.

kapcsolódó link:

http://epiteszforum.hu/node/19224